Modern Üzleti Tudományok Főiskolája

Szupermaraton 2009 - élménybeszámoló

2009. október 28. szerda, 00:06

Október 19. hajnali 5 óra – Tatabányáról a Béla király körtérről elindul a Vito – s a MÜTF csapata a 20. Jubileumi Bécs – Pozsony – Budapest Szupermaraton versenyre. 7.30 – Ernst Happel Stadoion –Bécs – kipattan az öt legény, majd azonnal vissza. Dermesztő hideg, erős szél, kissé ijedt tekintetek, először egymásra, majd egy irányba – aki rajtolni fog 9 órakor. Az arány végül is jól alakul, négyen maradhatnak, s fűtik az autót, Ő pedig elindul melegíteni, elmélkedni, elgondolkodni - mindegy- nincs visszaút. 9.00 – dördül a rajtpisztoly és 112 csapat kezdő embere, s az igazi hősök - közel 30 egyéni induló -nekivág az első szakasznak, elrajtolt a mezőny.  90 km a napi adag, a cél Pozsony. 112 csapat, s közte főiskolánk csapata, a terv a mezőny első harmadában maradni, végezni – kb. a 30-35. helyet megszerezni. Nagyon megy, szokásos megfontolt kezdés után, felpörög a csapat, s sorra előzzük az eddig előzhetetlennek tűnőket, 16. helyen célba érve – nem várt siker.  Október 20.- nekibátorodtunk, szinte már utópisztikus álmokat megközelítően – mi lenne ha, első 10-ben, képzeld el… - de aztán egymást nyugtatjuk, légy észnél…, de mindenkiben ott maradt a gondolat, az eredmény pedig,  a 13. befutó a 2. napon, a Pozsony-Győr  86 km-es szakaszon. S máris elfelejtjük a pontatlan résztáv-méréseket, a futók mellett elszáguldó kamionokat, vagy éppen a döcögő traktorok előzését.  Október 21. – hazai pálya- részben – Győr – Tata  - 64 km, szinte  sprint szakasz, remélve, hogy a célban úgyis HAJRÁ MÜTF bíztatással várnak bennünket. Sajátos taktikát dolgoztunk ki, ami alapján tudtuk, vállaltuk, hogy néhány helyet visszaesünk, de pihen a holnapi hegyi szakaszra egy erős emberünk, s viszonylag mindenki, a kezdő szakaszt futót leszámítva, ami a leghosszabb - 22.5 km napi adag volt. A terv sikerült-e vagy sem, holnap derül ki, a tervezettnél - 20. hely – mindenestre jobban sült el. 16. abszolút hely, néhány perces, behozható lemaradással. 14.15-kor futottunk be az edzőtáborba, keresve, várva ismerősöket, hallgatókat, kollégákat. Gaál Zsuzsi, Horváth Noémi – első évfolyamos hallgatónk - és egy nagy adag süteményes doboz képében jelent mindez meg – amiért nagyon hálásak vagyunk, jól eső érzés volt. Igaz egyszer sem hallottuk a HAJRÁ MÜTF bíztatást, de ami késik, talán nem múlik, hisz még két szakasz hátra van. Október 22. – „sprint szakasz” – 59,7 km, 230 m-es szintkülönbséggel. Az előző napi taktika próbája, no és igazán hazai pálya, hisz tudjuk, Agostyánban rektori pogácsa vár ránk. A kísérő kocsikat kizárták erről az útvonalról, Tarján felé haladhatnak csak – lehet, hogy pogácsa nélkül maradunk? Egyeztetés a zsűrivel, rábólintanak - ha a mezőny előtt a váltóhelyen vagyunk, mehetünk Agostyán felé is. 8.15-kor megérkezünk, Rektor Úr, Program Iroda, frissen sült meleg pogácsa, frissítő, néhány kedves bíztató szó – amiből sosem elég – majd megyünk tovább a Gorba  felé. Még szegény Vito is szenved a 230 m-es szintkülönbségen – 6 km hosszan fokozatos emelkedő, a végén egy „duplával” - vagyis felérsz, úgy látod már a csúcson vagy, de mégsem, még egy befejező rész „maradt”. S mindez futva!? Külön izgalom ez a nap azért is, mert ezen a szakaszon szoktuk a legjobb részeredményt elérni. Lehet, hogy 10-ben érkezünk Budakeszire, a célba? Nem, ez túlzás – vagy mégsem? Első váltóhely 22. hely – fantasztikus, hisz minden csapatból általában a legjobb futók kezdenek – nálunk a több jó közül, a hegymenő, a Malonovits Jóska. Második váltóhely 13 hely. – lehet, hogy meglesz - a 16 km-es szakaszon Cseh Fecó az egész mezőnyben a 3. legjobb időt futotta. Harmadik váltóhely 10 hely. – Igaz Bálint igazolta, hogy 10 km-ig a legjobbak között a helye. A cél 18,7 km-re, Petrik Gyuri szíve, lelke, rutinja - még két előzés – és 8. helyen érkezünk Budakeszire, az addig előttünk befutók – alig néhányan - vastapsának kíséretében. Bebiztosítottuk abszolút sorrendben 14. helyünket, bármit teszünk, szinte nem tudunk visszaesni, hacsak valami komoly sérülés nem jön közbe. Október 23. – utolsó nap, már csak egy félmaraton mindenkinek. 8 óra körül a rajtnál találkozunk. Hárman viszonylag rendben, ketten kissé sántikálva. Minden csapatból a négy legjobb időt számítják be az eredménybe, egy valaki így csak utazhat a 21,09 km-es távon. Vagyis célba kell érnie, az idő nem számít, nagy könnyebbség. 8.45 – vége az utazásnak, mind a négy eredmény fontos, számít, négyen maradtunk. Bálint a bemelegítés után szinte lépni sem tud. A kevésbé sérültnek is maximumot kellene nyújtania, a többieknek pedig a tervezettnél még jobbat. Cseh Feri, Petrik Gyuri és Malonovits Jóska meg is tesz ezt, utolsó erejüket összeszedve, 2-3 perccel jobb időt futnak a tervezettnél, és a csapatból negyedikként célba érkező Megyesi Péter ideje sem veszélyeztette az előző  napokon elért csapateredményt.  Október 23.  Budapest, Hősök tere - 10.40 perc – a 20. Jubileumi Bécs – Pozsony - Budapest Szupermaraton verseny céljában a MÜTF csapata, 14.-ként a 112 csapatos mezőnyből.  23 városon, községen átfutva, sok száz érdeklődő figyelmét felkeltve, buzdítását, bíztatását hallva, 332 km-el a hátunk mögött, nyolcadik alkalommal is teljesítettük a nagy kihívást.